Azért jelentkeztem annó az Illyésbe, mert vágytam egy közösségre, ahová tartozhatok. Tanárszakosként ez kicsit megfoghatatlan, mivel mindig rengetegen vannak egy évfolyamon. Az Illyéses évektől pedig még többet kaptam, mint reméltem. Amellett, hogy egy befogadó közösség, rengeteg fejlődési lehetőség is kínál. Esetemben ez a Kommunikációs Bizottság vezetésében csúcsosodott ki. Az Illyéses éveim alatt olyan készségeket fejleszthettem, mint a kommunikáció, szervezetfejlesztés, csapatmunka, vezetői készségek, delegálás, időmenedzsment, és még sorolhatnám. Bentlakóként pedig rendkívül értékes barátságokra tettem szert és sokat csiszodódtam, mint lakótárs. 4 évig voltam az Illyés tagja, ami visszatekintve az ELTE-s éveim egyik legmeghatározóbb korszaka volt. Rengeteg élményt kaptam, sokan voltak hatással az Illyésből az életemre. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy amint az élet úgy hozza, visszatérek mentorként és én is igyekszem az Illyéses tagságot segíteni, tenni azért, hogy ők is ilyen szuper éveket tölthessenek együtt a Szakkoliban. A mindennapokban, ahogyan régen az egyetemen is, folyamatosan keresem az utamat. Miután megszereztem a tanári diplomámat pályaelhagyóvá váltam, ami sajnos nem tekinthető extremitásnak manapság. A jelenben szerzett tapasztalataimat is igyekszem felhasználni az Illyéses közösség támogatására. Bár a pályamódosítás manapság már nem számít akkora tabunak, segítség lehet, ha valakivel meg tudjuk osztani a gondolatainkat és még tudjuk hallgatni a tapasztalatait.